Marácz László
Nyelvi és képi gyökök – a magyar kultúra megtartói
A gyök az a minimális szótári egység, amely saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal rendelkezik,
ragok, képzők, jelek nélkül. A gyökök és a gyökök közötti kapcsolatok betekintést
adhatnak a magyar nyelven alapuló kognitív valóság és esetleg tágabb értelemben
az emberi szellem működésébe
A magyar önazonosság állapota
A magyar önazonosság kérdésében
központi szerepet játszik a magyar nyelv, nyelveredet és a magyar képhagyomány.
Az önazonosság-tudat alapját képező élő nyelvi és képi gyökök elengedhetetlenek
ahhoz, hogy a Kárpát-medence megmaradhasson magyar kulturális térként.
A témakör egyben ökológiai-humánökológiai kérdés is, mert a medence természeti,
kulturális és társadalmi rendszerei az elmúlt évtizedek alatt komoly sérüléseket
szenvedtek, ugyanakkor a térségnek központi szerep jut az európai politikai-gazdasági
viszonyokban. E szellemi és természeti tér ápolása, védelme elengedhetetlen
ahhoz, hogy a Kárpát-medence stabil tényezője lehessen Európának.
A magyar politikai és tudományos
közgondolkodás azonban még nagyon messze áll attól, hogy a magyar nyelvi
és képi hagyomány gyökrendszereit a Kárpát-medence magyar megtartójaként
értelmezze és eszerint cselekedjen, alkosson. Nem elég a magyarságot jelképekkel,
dokumentumokkal összekapcsolni, legalább olyan fontos nyelvi, képi kódolás
segítségével e jelképeket tartalommal megtölteni. Ezért a magyar nyelvi
és képi hagyományok ápolása hatalmi-politikai és katonabiztonsági kérdés
is. Ha a magyar nyelvet úgy ápoljuk, mint élő ökológiai rendszert, akkor
nem kevesebbet teszünk, mint hozzájárulunk a Kárpát-medence humánökológiai
stabilitásához.
Maga az a tény, hogy a magyar
nyelv alapvető fogalmi és gyökszerkezeteiről, ezek összefüggéséről Magyarországon
egyelőre nem folyik komoly tudományos kutatás, azt mutatja, hogy a jelenlegi
magyar elit nem gondolkodik mélyebben a magyar önazonosság kérdéséről.
A nyelvi gyökök
A huszadik század második
felében a nyelvészetben teret hódított az a felismerés, hogy a grammatikai
szerkezeteket, azaz a hangtani, morfológiai, mondattani szerkezeteket,
alapmintákra lehet visszavezetni. Ezeket az alapmintákat a strukturalista,
generatív, funkcionalista nyelvtudomány mélyszerkezeteknek
mondja. Az alapminták, mélyszerkezetek feltételezése magyarázatot ad azokra
a kérdésekre, hogy hogyan képes a gyermek korlátozott nyelvi környezetben
rendkívül gyorsan a nyelv összes lehetséges grammatikai mintáját elsajátítani,
és hogy miért vagyunk képesek végtelen gazdagságú új nyelvi kifejezést
teremteni. A korszerű grammatika-elméletek arra a következtetésre jutottak,
hogy az ún. mélyszerkezeteknek, az alapmintáknak és azokat módosító transzformációknak,
kapcsolódási szabályrendszernek kognitív valósága van – azaz jelen vannak
az ember szellemi szintjén, továbbá ezek a képességek az ember genetikai
csomagjában is kódolva vannak. Ez a kutatási megközelítés további megerősítést
nyerhet az itt felvázolt módszerrel, hiszen a gyökszerkezet alapmintái,
mélyszerkezetei, illetve az azok közötti kapcsolódások egy és ugyanazon
fogalmi körben, azaz kognitív csoportban állnak össze, jönnek létre.
Az itt felvázolt gyökkutatási módszer összhangban van a modern nyelvészet
eredményeivel. Az alábbiakban feltételezett alapmintákról, mélyszerkezetekről
és azok közötti kapcsolódási szabályokról tehát feltételezzük, hogy szellemi
szinten valóságértékkel rendelkeznek. Másképpen mondva: a gyökök és a gyökök
közötti kapcsolatok betekintést adnak a magyar nyelven alapuló kognitív
valóság és esetleg tágabb értelemben az emberi szellem működésébe, minthogy
olyan formális mintákról, szabályokról van szó, amelyek programozhatóak,
ezáltal betekintést adhatnak az emberi tudás alapjaiba is.
A magyar nyelvi gyökök kutatása
rosszul áll. A jelenlegi akadémiai nyelvtudomány azt a gyakorlatot örökölte
a kommunista tudományműveléstől, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű,
és hogy a finnugor tábor megnyerte a tizenkilencedik század végén az ún.
"ugor–török háborút", hiszen voltak olyanok is, akik a magyar nyelv török
eredete mellett kardoskodtak. Ennek a megmerevedett kutatási programnak
két következménye van. Először is már több mint egy évszázada nem folyik
a magyar nyelv tudományos eszközökkel történő kutatása. Másodszor annak
a kutatásnak, amely viszont folyik, eleve megvalósíthatatlan célja van.
Olyan nyelvi állapotot akar rekonstruálni, amelyet nem lehet konkrét nyelvi
adatokkal alátámasztani, így az egész vállalkozás olyan, mint az égi szivárványt
űző kisfiú. Megvalósíthatatlan tudományos programok kutatása természetesen
nem tiltott, mindenki azt kutat, amit akar. De mégis szektás állapotokról
árulkodik az, amikor a finnugor iskola álvita formájában néha megszervezi
a maga "háborús" ellenlábasait. Erre jó példa a magyar nyelv török eredetéről
folytatott vita. Nyilván annak idején Vámbéryék is tudták, hogy nem lehet
a magyar nyelv kizárólagos török eredetét bizonyítani. A látványért azonban
hajlandóak voltak felvállalni a statiszta szerepét. Ezeknek az álvitáknak
a megszervezése arra szolgált, hogy a magyar nyelv valódi gyökrendszeréről
elterelje a figyelmet. Akik nem a finnugor "egyház" szabályai szerint játszanak,
akik például a magyar nyelv sumér eredetét keresik, azokat pszichiátriai
esetnek nyilvánítják. Nem látok semmilyen kiátkozni valót abban, ha valaki
a magyar–sumér nyelvi párhuzamokat tanulmányozza, vagy esetleg óegyiptomi
hieroglifa szövegeket a magyar nyelv segítségével olvas. A tudomány egy
nagy laboratórium. Sok mindent ki kell próbálni, mire valamit biztosan
állíthatunk.
Véleményem szerint a jelenlegi
tudásunk alapján nem bizonyított a finnugor alapnyelv léte. Így semmiféle
kizárólagos finnugor nyelvrokonságról nem lehet beszélni. Tény, hogy léteznek
nyelvi párhuzamok a magyar, török, finn, sumér és egyéb ragozó nyelvek,
sőt a nem-ragozó indogermán nyelvek között is. Nyelvtörténeti szempontból
ezeket a nyelvi, főleg szótári párhuzamokat, az ún. nostraticus keretben
tanulmányozzák, amelynek feltételezése, hogy valamikor egyetlen egy ősnyelv
létezett. Ezen a paradigmán belül a finn és a magyar rokonnyelveknek számítanak,
de a sumér és a német nyelvnek a korábbi változatai is. A jövő majd kideríti,
hogy a nostraticus nyelvkutatás mennyire számít az internacionalista globalizáció
eredményei vagy vadhajtásai közé. A magyar nyelv egyoldalú finnugor megközelítésének
torzszüleményei közé lehet sorolni azokat a kísérletezéseket, amelyek lehetővé
tettek további megfontolatlan, fantasztikus kijelentéseket a magyar nyelvről.[1]
Felvetődik a kérdés, hogy a finnugor nyelvtudomány milyen eredményeket
ért el, amikor nem tudta a finnugor nyelvrokonságot bebizonyítani. Nem
lenne sportszerű ezt a kérdést válasz nélkül hagyni, hiszen sikerült több
úgynevezett finnugor nyelvről leírást készíteni, szótárt írni – azonban
nem ez volt a kutatás fő csapásiránya, mindössze a tudományos program "mellékhatásáról"
beszélhetünk.
A valódi gyökkutatás felé
Sokkal fontosabb azonban
itt megállapítani, hogy a magyar nyelvi szótár ésszerű és tudományos kutatása
megakadt a tizenkilencedik század második felében, amikor a Czuczor Gergely
és Fogarasi János által a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából készített
szótárt a finnugor "egyház" mint tudománytalant, kiátkozta. Czuczor és
Fogarasi a magyar szókészlet központi elemének a gyököt tekintette. Magyarországon
a huszadik században alig volt grammatikai kutatás, amely komolyan vette
volna az ún. mélyszerkezeteket és a transzformációs szabályokat. Ilyen
szempontból a Czuczor–Fogarasi féle szótár előfutára volt azoknak a nagy
nyelvészeti felismeréseknek, amelyek a huszadik században a nyelvészetből,
a nyelvi adatok gyűjtésével foglalkozó amatőrködésből tudományt formáltak.
Azóta a magyar nyelv e gazdag kincstára nem játszik szerepet a magyar nyelvkutatásban,
a magyar szótár rendszerességének feltárásában. (Egy másik tanulmány tárgya
lesz, hogy a reformkori Magyarország a tudományt tekintve szellemileg sokkal
szabadabb ország volt, mint bármely utána következő politikai rendszer.)
A magyar nyelv kutatását hosszú ideig monopolizáló finnugorizmus is foglalkozik alapmintákkal. A
különbség a két felfogás között az, hogy a finnugor alapminták nem rendelkeznek
kognitív valósággal, az alapmintákat csak valamifajta
historizáló feltételezéseknek tekinthetjük. A finnugorizmus is dolgozik
kapcsolódási szabályokkal, de ezeket hangtörvényeknek nevezi. Például ha
a finn kota-t rokonítják a magyar ház-zal, akkor minimálisan két hangszabályt
tételeznek fel: szóeleji magyar h < finn k, és a másik egy szóközti
hangtörvény: magyar z < finn t. Itt azt is feltételezik, hogy a magyar
ház-nak az alapmintája a finn kota lenne, és hogy a magyar ház-nak és a
finn kota-nak (sátor) ugyanaz volt a jelentése. Ezekkel a hangszabályokkal
az a baj, hogy önkényesek, nem rendszerszerűek, emiatt tudományos és magyarázó
erejük rendkívül kétes.
Mivel a finnugorizmus nem
határozza meg a nyelv rendszerét, nem képes arra, hogy a nyelvrendszerben
egyértelmű általánosításokat fedezzen fel, mint ahogy például a gyökelmélet
esetében az a feltételezés, hogy bizonyos gyökminták összefüggnek bizonyos
jelentésekkel. A finnugorizmus ezekről az egyértelmű általánosításokról
nem vesz tudomást. Mintha teljesen elsiklana a magyar szótár lényege felett.
Ugyanez történik a magyar nyelv ragozó jellegével is.
Elméleti szempontból rendkívül
kétséges a finnugorizmus azon állítása, hogy a magyar gyökök rövidülnek
a feltételezett finnugor ősnyelvhez viszonyítva. Ez önmagában meglepő,
hiszen minden nyelvész egyetért abban, hogy az ún. finnugor nyelvcsaládhoz
tartozó nyelvek ragozó jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a gyököket toldalékokkal
módosíthatjuk. Nos, ha ragozó nyelvekben találunk gyökpárhuzamot, akkor
a rövidebb gyök az elsődleges és a hosszabb gyökalak másodlagos, azaz levezetett.
Hiszen ragozó jellegű nyelvben a hosszabb, esetleg több szótagból álló
szerkezet az eredeti gyökből és toldalék(ok)ból tevődik össze. A megfelelő
magyar gyök a finnugor nyelvek szópárhuzamaiban, főleg a feltételezett
alapnyelvhez közel álló finn nyelvekhez viszonyítva: az egyszótagú, rövidebb
gyök; ennek a finn nyelvekben a kétszótagú gyökök felelnek meg. A következő
képletekben nemzetközi jelöléssel a C mássalhangzót, a V magánhangzót jelöl:
finn kala (CVCV) – magyar hal (CVC), finn kesi (CVCV) – magyar kéz (CVC),
finn kota (CVCV) – magyar ház (CVC) stb. E szópárhuzamokat csak úgy kapcsolhatjuk
össze két ragozó nyelvben, ha a rövidebb, egyszótagú alak az alapgyököt
képviseli. A hosszabb, kétszótagú gyök viszont az alapgyök ragozott módosulása. Ezért a magyar nyelvben feltételezett
gyökrövidülés nem egyezik a nyelv ragozó jellegével.
Így a finnugorizmus teljesen
figyelem kívül hagy egyértelmű általánosításokat, és ésszerűtlen, a magyar
nyelv jellegétől távol álló gyökmódosításokat feltételez. Ugyanakkor az
itt felvázolt rendszerrel képesek vagyunk történeti és esetleges nyelvrokonítási
kutatásokat is végezni, hiszen a magyar nyelv gyökmintáinak szilárd feltárásával
ezen a területen is biztos eredményeket tudunk majd elérni. Emiatt is az
itteni gyöknyelvészet tudományos szempontból magasabb rendű, mint a hagyományos
fantomgyökökkel dolgozó finnugorizmus.
Minden további ésszerű és tudományos elemzés középpontjában a nyelvi gyöknek kell állnia, még akkor
is, ha a rendszer kutatásához alkalmazott korszerű nyelvtudományi felfogásunk
már eltér Czuczorékétól. A gyök az a minimális szótári egység, amely
ragok, képzők, jelek nélkül rendelkezik saját hangtani és jelentésbeli
önazonossággal. Például a következő sorban a FOR egyértelműen gyök:
FOR-dul, FOR-gat, FOR-r, FOR-ró. Ez a fogalom még akkor is helytálló, ha
a gyök önállóan nem, vagy már nem használatos. Ilyen például a DAR gyök:
DAR-a, DAR-abol, DAR-ál. Czuczor–Fogarasi a DAR gyök esetében, azaz csak
a származékaikban élő gyököknél, puszta gyökökről beszélnek.
Feltételezésünk szerint a magyar szótár kutatásában további két szerkezeti
alapelvet fontos figyelembe venni. A magyar gyökrendszerben mássalhangzó–magánhangzó–mássalhangzó három egységből álló hangszerkezet van fölényben:
továbbá általánosan elfogadott, hogy a természetes nyelvekben a jelentés
hordozói nem a magánhangzók, hanem a mássalhangzók. A magyar nyelv alapvető
gyökszerkezetét C_C-vel fogjuk jelölni és teremtő gyöknek fogjuk nevezni.
Ez az elvont szerkezet a modern nyelvészet mélyszerkezetének felel meg.[2]
Felszíni szerkezetek úgy
alakulnak, ha a mássalhangzókat és a magánhangzókat kiírjuk, és a gyököket,
ha lehetséges, ragozzuk. Czuczor és Fogarasi már felfigyeltek arra, hogy
a nyelv "rokon fogalmakat rokon hangokkal" (I/65 old.) szeret kifejezni.
A magyar nyelv képes szerves szócsoportokat előállítani. Például: a K_R
teremtő gyök, amelynek alapértelme "a görbe, kerek, magába visszamenő vagy
magafelé visszahajló vonal, vagy ily vonalban mozgás", a következő szerves
csoportokat eredményezi:
(1)
KAR: KAR, KAR-aj, KAR-é,
KAR-ika, KAR-ima, KAR-ing (lehet, hogy néhány szó az itt felsoroltak közül
nem használatos a mai magyar nyelvben, de a Czuczor–Fogarasi szótárban
megtalálható, ezért indokolható hogy itt megjelenjenek);
KER: KER-ek, KER-ék, KER-ül,
KER-ít
KOR: KOR-ong, KOR-ona, KOR-lát,
KOR-mány
KÖR: KÖR, KÖR-ös, KÖR-öz,
KÖR-ny, KÖR-nyez
KUR: KUR-kál
KÜR: KÜR-t
Ezekkel a szerves szócsoportokkal
nincs még kimerítve a magyar nyelvnek az a tulajdonsága, hogy "rokon jelentéseket,
rokon hangokkal" szeret kifejezni. Különböző szerves szócsoportokat is
lehet kapcsolni, így újabb elágazások keletkeznek, amelyeket metaforikusan
szóbokrokkal, illetve szócsaládokkal szoktak jellemezni. Alább kimutatjuk,
hogy ilyen típusú metaforák nem írják le megfelelően ezeket a szerkezeteket,
minthogy sokkal bonyolultabb rendszerrel állunk szemben. A természetes
hangkategóriák és a Grimm-féle törvények sem képesek megfelelően értelmezni
ezeket a kapcsolódásokat.[3]
A gyökök transzformálásában
minden hang részt vehet, a rendszer ilyen értelemben korlátlan. A rendszert
más típusú szabályok korlátozzák: a teremtő gyökök csak akkor transzformálódhatnak,
ha rokon jelentéssel bírnak, és a két mássalhangzóból csak az egyik változik.
Így jelentéstani és hangtani szűrők korlátozzák a rendszert. Képletben:
(2)
C(x)_C(y) > C(x)_C(z) vagy
C(z)_C(y), ahol minden gyök hasonló jelentéssel bír.
Így a további levezetéseket
tudjuk felállítani:
(3)
G_R:
GUR: GUR-ul, GUR-ít
GÖR: GÖR-be, GÖR-nyed
GOR: GOR-nyad
(4)
GY_R:
GYÜR: GYÜR-ü, GYÜR-ke, GYÜR-em
(5)
H_R:
HOR: HOR-og, HOR-ga, HOR-gadt, HOR-paszt
HUR: HUR-ok
(6)
F_R:
FÚR: FUR: FÚR-ó, FUR-dal
FOR: FOR-dít, FOR-dúl, FOR-gat, FOR-og, FOR-gács
FER: FER-eg, FER-de
FÖR: FÖR-getyű, FÖR-geteg
FÜR: FÜR-ge, FÜR-dik
FAR: FAR-ag, FAR-adék, FAR-acskál
FŰR: FŰR-ész
(7)
V_R:
VER: VER-ecsen ("szűrszabók
fonó eszköze"), VER-őcze ("könnyen pergő forgó ajtócska")
(8)
P_R:
PER: PER-eg, PER-dül
PAR: PAR-ittya, PAR-ipa
PÖR: PÖR-get
(9)
B_R:
BAR: BAR-angol
BER: BER-eg
(10)
S_R:
SÜR: SÜR-ög, SÜR-ög-FOR-og,
SÜR-get, SÜR-gölődik
SIR: SIR-ing (forog), SIR-ingel
SER: SER-de, SER-dül, SER-dít,
SER-lő (=sellő)
Az utolsó S_R gyökből újabb
ágat lehet indítani, a (2)-es képlet alapján, amely forgással, körmozgásokkal
kapcsolatos fogalmakat jelöl:
(11)
S_D:
SOD: SOD-or, SOD-rás
(12)
P_D:
PÖD: PÖD-ör, PÖD-rés
(13)
F_D:
FOD: FOD-or
(14)
B_D:
BOD: BOD-or
Ezeket a levezetéseket a következő ábrában mutatjuk be:
(15)
K_R > G_R > GY_R > H_R >
F_R > V_R > P_R > B_R > S_R > S_D > P_D > F_D > B_D
Vegyük észre, hogy a fentebb
felsorolt gyökkapcsolatok egy és ugyanazon fogalmi csoporton belül léteznek.
A rendszer nem csak lineárisan ábrázolható, mert elvileg minden egyes teremtő
gyökből lehetne újabb ágazatot nyitni. A kapcsolódási lehetőségek ennél
tágabbak, mert nemcsak egy és ugyanazon fogalmi csoport körében lehet kapcsolódásokat
kialakítani, hanem fogalmi csoporton kívül is. Tekintsük meg a kerek, gömbölyű
növények és gyümölcsök csoportját:
(16)
M_GY:
MOGY: MOGY-oró
MEGGY: MEGGY[4]
MAGY: MAGY-al
(17)
M_G:
MAG: MAG, MAG-zat, MAG-ló
(18)
M_K:
MÁK: MÁK
MAKK: MAKK
Ezt a következőképpen ábrázolhatjuk:
(19) M_GY > M_G > M_K
A (16)-os M_GY szerkezetből
újabb ágat nyithatunk a (2)-es képlet alapján:
(20)
B_GY:
BOGY: BOGY-ó
(21)
B_R:
BOR: BOR-s, BOR-só, BOR-óka
BAR: BAR-ack
Ezt a következőképpen ábrázolhatjuk:
(22)
M_GY > B_GY > B_R
Cserebere-szabállyal nyithatunk új ágat (17)-ból:
(23)
G_M:
GUM: GUM-ó
GOM: GOM-b, GOM-bóc, GOM-olya, GOM-olyag
GÖM: GÖM-b, GÖM-böc, GÖM-bölyög
(24)
G_L:
GAL: GAL-acsin, GAL-agonya
Ezek a következő levezetést eredményezik:
(25)
M_G > G_M > G_L
Az M_K gyökből is lehet még új ágat nyitni:
(26)
M_L:
MÁL: MÁL-na
Ez a következő levezetést eredményezi:
(27)
M_K > M_L
(19), (22), (25), (27) megadják a kerek, gömbölyű gyümölcsök levezetési mintáját:
(28)
M_GY > M_G > M_K
v
v v
B_GY G_M
M_L
v
v
B_R
G_L
Ezt
a szerkezetet már nem lehet lineárisan ábrázolni, mint a K_R szerkezetet
(15). De két lehetőség is kínálkozik ahhoz, hogy hurkolással a kör alakú
növények, gyümölcsök csoportjából belépjünk a kör alakú tárgyak vagy körmozgások
csoportjába. A (21) és (15), B_R> K_R transzformáció megfelel a (2)-es
képlet szerinti korlátozó feltételeknek: csak egy mássalhangzó változik,
és rokonjelentés mozanattal bírnak, hiszen kör alakú növényekről, gyümölcsökről
van szó. Több helyen is lehet "hurkolni" (28) és (15) között: G_L > G_R;
és e két gyök közé be lehet ékelni a G_LY gyököt is: GOLY-ó.
A két fogalmi csoport közötti
hurkolások lehetősége azt mutatja, hogy sokkal bonyolultabb szerkezetekről
van szó, mint ahogy ezeket szóbokor vagy családfa metaforákkal lehet jellemezni.
"A gyök a Kárpát-medence
magyar megtartója" értelmű stratégiai elvvel összhangban Varga Csaba kutatásai
is biztató eredményeket tárnak elénk.[5]
Ésszerűen és tudományosan
érvel amellett, hogy az egy hangból álló gyökök és azok írásjelei, az ős-ABC,
a magyar rovásírás megtalálható volt a Kárpát-medencében már harmincezer
évvel ezelőtt is. Az ókori kultúrák (óegyiptomi, sumér) írásrendszerei
ebből a harmincezer éves írásrendszerből alakultak ki. "A bonyolultabb
rendszerben visszatalálható az egyszerűbb": Az elemi
nyelvi és képi gyökök rekonstrukciójával Varga Csaba a magyarság valódi
történetének felderítéséhez járul hozzá, és ezáltal erősíti a magyar önazonosság-tudatot.
Varga Csaba szerint az ősi
magyar írásrendszer úgy illik a magyar nyelvre, mint egy testre szabott
kabát. Ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv az elmúlt 30 ezer évben lényegében
nem változott. Ha ez igaz, akkor a gyökrendszer is eredetileg 30 ezer éves?
Az írásrendszer szétterjedésével a gyököket és a gyökök közötti kapcsolódásokat
is magával vonta? A kötet 342. oldalán található a 237. sumér rajzjel,
melynek jelentése: anya és dagály, dagad. Varga Csaba szerint ez a rajz
nem más, mint egy körülzárt terület, melyen egy bejárati nyílás található,
s a körülzárt terület közepén egy csillag van. A rajz ábrázolhat egy megfogant,
terhes nőt, aki mind jobban terebélyesedik.
A sumérok szerint a csillag
a fényt, az isteni életet jelenti. A magyar nyelv is igazolja ezt az olvasatot.
A CSILL gyök a csillag szóban összefügg a világosság, világ, villany stb.
VILL gyökével, a CSILL gyök pedig rokon a CSIR gyökkel is, a (2)-es képlet
alapján. A CSIR gyök teremt olyan szavakat, mint csíra, csírádzik, csírás
stb. Hogyan függ mindez össze a dagad, dagály, növekszik a térfogata féle
jelentésekkel? A búzacsíra az alapja a dagadó lisztnek, amiből az éltető
kenyér készül.
A képi gyökök
Az alábbiakban mindössze
néhány szó erejéig térek ki a képi gyökök jelenségére. A témakör taglalásakor
fel kell hívni a figyelmet Pap Gábor és társainak több évtizedes munkásságára,
külön kiemelve koronakutatását, amely kiderítette, hogy a magyar koronán
képi program rejlik, amelynek eredeti képanyagában ősi bölcsességek vannak
kódolva.[6]
Azt is kiderítették, hogy
az eredeti képi gyökök megsérültek, négy eredeti képet kicseréltek. Nagy
valószínűséggel meg tudjuk állapítani, hogy a korona megrongálása, az eredeti
képi gyökprogram átkódolása a XVIII. század végén történt a Habsburg-udvarban,
ahol előkészítették a cári Oroszország egyeztetésével az "új bizánci állam"
tervét. A bizáncosított magyar szent korona lett volna ennek az új balkáni
államnak a jelképe.
Mivel a korona egy bizonyos
rendszerben, névnapokba kódolva, kiadja az évkört, és minthogy a korona
a szkíta-keresztény kultúrkör tartozéka, nagy valószínűséggel meg lehet
állapítani, hogy milyen eredeti képek voltak a koronán. A korona képi gyökprogramjának
kutatása nem holmi megfoghatatlan misztikum, hanem ésszerű kutatás, amelyet
tudományos érvelésnek kell alávetni. Az eredeti képanyag kiderítése nemcsak
ikonográfiai, hanem humánökológiai kényszer is, hiszen a korona élő szellemi
állapotot tükröz. A korona, mint Magyarország összetartó jelképe, csak
akkor viselheti újra szerepét, amelyre kijelölték, ha képi programja ismét
eredeti, tiszta formájában tudja erejét kifejteni. A korona áthelyezése
az országházba e szerep felvállalásának első lépése. Amíg a korona képprogramjának
előítélet-mentes kutatását a magyar tudományos kutatóműhelyek nem vállalják
fel, addig a korona csak jelkép marad, alakulásának hátteréről, tartalmáról,
a magyarságnak fontos üzenetek hordozójáról nagyon keveset lehet tudni.
Záró megjegyzések
A fent vázolt levezetések
ízelítőt adnak abból, hogy hogyan képzelem a magyar nyelvi és képi gyökrendszerek
kutatását. A legfontosabb különbség az élő nyelvi gyökök és a finnugor
fantomtövek kutatása között az, hogy az előző esetben a magyar nyelvet
úgy kezeljük, mint egy organizmust, amelynek saját rendszere van. A fogalmi
csoportok megfelelnek egy adott gyökszerkezet hangalakjának, a Czuczor–Fogarasi
féle rokon fogalmak, rokon hangok-nak. Tudomásom szerint e tekintetben
a magyar nyelv egyedülálló a természetes nyelvek között. Így a magyar nyelv
kutatása betekintést ad az alapvető emberi fogalmak különböző csoportjaiba
is. E rendszer feltárásának első lépéseit tette meg Czuczor és Fogarasi,
megelőlegezve a napjainkban korszerűnek számító kognitív (észlelő) nyelvészetet.[7]
Meggyőződésem, hogy a magyar
szótár kutatásával többet fogunk megtudni az emberi szellem kognitív képességeiről.
Fentebb említettem, hogy
Czuczor–Fogarasi óta a magyar nyelvtudomány nem foglalkozott kellőképpen
a magyar szótár gyökrendszerével és a gyökök közötti kapcsolódásokkal.
A magyar nyelv gyökrendszeréről a magyar nyelv beszélőinek alig van tudomása,
mi több, tudományos körökben is ellenzik a rendszer bemutatását. Egy holland–magyar
nyelvészeti konferencián áttételesen bemutattuk a fent vázolt gyökrendszert
és a gyökök közötti kapcsolódásokat 2002 februárjában a pécsi tudományegyetemen.
A különböző magyar és holland egyetemekről megjelent hatvan résztvevő láthatta
a magyar gyökrendszer néhány fogalmi csoportját, amelyet Montvai Attila
kollegámmal számítógépes rendszer segítségével mutattunk be. A számítógépes
technika előnye, hogy a gyökök közötti transzformációs szabályokat dinamikusan
ábrázolja, igy a gyökök közötti kapcsolatokat élővé teszi.
A valódi nyelvi és képi gyökök
jelenleg nem játszanak szerepet a magyar önazonosság-tudatban. A magyar
tudomány nem foglalkozik ezen nyelvi és képi gyökök kutatásával, ellenkezőleg:
hamis és torz gyökök előterjesztését alapozza meg. A legutóbbi példája
ennek Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról című animációs filmje, amelyben
a finnugor nyelvi fantomgyökökkel összhangban hamis és torz képi kultúra
jelenik meg, mint például a havas tajgán csodaszarvasűző, sítalpon járó
magyar.
Jegyzetek:
[1] Lásd például Kiss Dénes:
Bábel előtt, Isten nyelve, avagy képességünk a magyar nyelv. Miskolci Bölcsész
Egyesület, 1999.
[2] Lásd László Marácz:
Asymmetries in Hungarian. Doctoral dissertation. Rijksuniversiteit Groningen,
1989; László K. Marácz: Asymmetries in Hungarian, Supplements of ASJU.
International Journal of Basque Linguistics and Philology, XXII. San Sebastian,
1991.
[3] Lásd Pap Gábor: Jó pásztorok
hagyatéka. Debrecen, 1993, 121. old. Itt a szerző az általánosan elfogadott
természetes hangkategóriák helyett egy rugalmasabb, de még mindig az alapvető
hangkategóriákra épülő rendszert javasol. Ez a rendszer sem tudja a gyökök
közötti kapcsolódásokat kezelni, mert ahogyan alább bemutatjuk, ezek nem
veszik figyelembe a hangkategóriákat, hiszen a levezetésekben minden hang
bekapcsolódhat.
[4] A hosszú mássalhangzókat
egy hangnak fogjuk tekinteni, attól függetlenül, hogy két betűvel írjuk.
[5] Lásd Varga Csaba: Jel
jel jel, avagy az ABC 30 000 éves története, Budapest, 2001.
[6] Lásd Pap Gábor: Angyali
korona, szent csillag. Beszélgetések a magyar Szent Koronáról, Jászberény,
1996.
[7] Lásd George Lakoff:
Women, Fire and Dangerous Things. What Categories Reveal about the Mind.
Chicago, 1987.
Ökotáj, 29–30. sz. 2002.
|