|
Biokertészet
a kolostorkertben
Régi, jól
bevált, de nagyrészt feledésbe merült növénytermesztési módszereket
elevenítenek fel a fuldai benedek rendi apácák veteményes kertjeikben.
A
természetbarát termesztés a fuldai apátság kertjében már a 2. világháború
befejezése óta folyik. Vagyis olyan időpontban kezdődött, amikor a műtrágyák
és a növényvédő szerek szinte diadalmenetben hatoltak be a kiskertekbe.
A kertművelés alapelveinek mintájául mindvégig maga a természet mutatott
példát. A mintegy 2000 m2-es területen zöldségféléken kívül illóolaj-,
gyógy- és fűszernövényeket, gyümölcsfákat ültettek önellátás céljából,
emellett azonban helyet kapott sokféle tarka évelő és egynyári virág,
nemkülönben számos vadnövény. Ez a sokrétűség rovaroknak és más apró
állatoknak nyújt változatos életteret, s a kert természetes egyensúlyának
fenntartását segíti elő. Különös gondot fordítottunk a talajra. A talaj
védelmében, a talajélet élénkítésében, a termékenység megőrzésében
Laurentia Dombrowski nővér (a Szent Benedek Rend 1979-ben elhunyt tagja)
az egészséges növényfejlődés legfontosabb feltételeit ismerte föl. Éppen
ezért ügyelt különös gonddal a jó minőségű humusz gyarapítására. Ehhez
kiváló segédeszköz a komposzt gyorsabb bomlásához használt növényi készítmény,
amelyet az apátságban 1953-tól fogva állítunk elő, és Humofix néven
forgalmazunk.
Jókora tömegű komposzt készítésével párhuzamosan a biológiai módszerek
egész sorát próbáltuk ki. Kísérleteztünk növényi kivonatok, levek kipermetezésével,
növénytársításokkal, zöldtrágyázással és talajtakarással. Kész előírások,
receptek vagy útmutatások még nem álltak rendelkezésre. Ettől függetlenül
kertünkben a méregmentes termesztés hamarosan sikerrel kecsegtetett.
Tapasztalatainkat és eredményeinket
kezdettől fogva továbbadtuk, eleinte házi sokszorosítású röplapokon, amelyekből
a Winke (Jeladás) című folyóiratunk, a német nyelvű bioszakirodalom legrégibb
lapja és különböző tájékoztató füzetek kerekedtek ki. Ami ma a legtöbb
kertészeti könyvben erről olvasható, azt zömmel a fuldai apátságban próbáltuk
és fejlesztettük ki. Ámde ma már kinek jut ez még eszébe?
Időközben, igaz, a megítélésünk
is változott: ma már nem számítunk "elhajlóknak", az emberek gondolkodása
ugyanis a természethez való viszonyulás tekintetében sokat módosult. Ezért
is szerzett különös örömet, hogy 1992-ben Fulda városának ítélték oda a
környezetvédelmi díjat, amellyel a munkánkat nyilvánosság előtt elismerték
és jutalmazták.
Christa
Weinrich: Biokertészet a fuldai apátságban
(Bp.: Ciceró,
1996. 71 p.)
|