AZ ÉLET CIKLUSA
Rovatunkban folytatjuk a "Pattern Language" című könyv
(Christopher Alexander és mások: A Pattern Language:
Towns, Buildings, Construction, New York: Oxford University
Press, 1981. 1171 p.) lapunk választott témájára
vonatkozó részleteinek közlését.

Színház az egész világ. 
És színész benne minden férfi és nő: 
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár 
Életében, melynek hét felvonása 
A hét kor.

Első a kisded, aki 
Dajkája karján öklendezik és sír. 
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú, 
Táskás nebuló: csigamódra és 
Kelletlen mászik iskolába. 
Mint a Kemence, sóhajt a szerelmes, és 
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről. 
Jön a párduc-szakállú katona: 
Cifra szitkok, kényes becsület és 
Robbanó düh: a buborék hírért 
Ágyuk torkába bú. És jön a bíró: 
Kappanon hízott, kerek potroh és 
Szigorú szem és jól ápolt szakáll: 
Bölcseket mond, lapos közhelyeket, 
S úgy játssza szerepét. A hatodik kor 
Papucsos és cingár figura lesz: 
Orrán ókula, az övében erszény, 
Aszott combjain tágan lötyög a 
Jól ápolt ficsúr-nadrág; férfihangja 
Gyerekessé kezd visszavékonyodni, 
Sípol, fütyül. A végső jelenet, 
mely e fura s gazdag mesét lezárja, 
Megint gyermekség, teljes feledés, 
Se fog, se szem, se íny -- tönkremenés! 

(Shakespeare: Ahogy tetszik, II. felv. 8. szín, fordította: Szabó Lőrinc)

A hét életszakasz teljességéhez hozzátartozik, hogy a közösség mindegyiket világos ismertetőjegyekkel különítse el. Márpedig ez megkívánja, hogy az egyikből a másikba történő átlépést ünnepélyes és jellegzetes szokások, ceremóniák jelezzék.

Ezzel ellentétben áll az a külvárosi kultúra, amely a hét kort nem határolja el világosan, nem is ünnepli meg, az átmenetek egyikből a másikba csaknem észrevétlenek. Az ilyen körülmények között az emberek eltorzulnak. Nem tudják igazán betölteni azt az életfázist, amelyben élnek, és nem tudnak igazán átlépni a következőbe sem. Mint a hatvanéves nő, aki rikító vörös rúzzsal keni magát, görcsösen kapaszkodnak olyan dolgokba, amelyek sohasem voltak igazán az övék.

Ez a gondolatmenet két érvre támaszkodik. 

A) Az életciklus határozott pszichológiai realitás. Adott életszinteket foglal magába, amelyek mindegyike tele van sajátos nehézségekkel és sajátos előnyökkel.

B) A fejlődés egyik szintről a következőre nem szükségszerű, és ténylegesen nem is következik be, ha a közösség nem tartja fenn az életciklusok egyensúlyát.

A) Az életciklus valóságossága

Bárki számára nyilvánvaló, hogy az emberi élet különféle szakaszokon ível át a csecsemőkortól az öregkorig. Ami viszont talán nem ennyire egyértelmű, az az, hogy minden ilyen szakasz megfoghatóan valóságos, önálló realitás, a maga sajátos törvényszerűségeivel, nehézségeivel és belső egyensúlyát lehetővé tevő ellensúlyaival, valamint a velejáró élettapasztalattal.

Ezzel a témával Erik Erikson foglalkozott a leginkább figyelemre méltó módon (Identity and the Life Cycle, in Psychological Issues, Vol. 1. No. 1., New York: International Universities Press, 1959; és Childhood and Society, New York: W. W. Norton, 1950.).

Erikson bemutatja azt a fázissorozatot, amelyen egy személynek érése során keresztül kell mennie. Véleménye szerint minden fázist egy hozzá tartozó speciális kibontakozási feladat jellemez; egy-egy életciklus sikeres megoldásának feladata. Ezt kell megoldani ahhoz, hogy az illető teljes egyéniségként léphessen a következő életfázisba. Az alábbiakban Erikson elképzelésének összegzését adjuk táblázataink felhasználásával: 

1. Bizalom a bizalmatlanság ellenében 
A csecsemő az anya-gyermek viszonyban: küzdelem a környezet által nyújtott biztonságért. 

2. Önállóság a szégyen és a kétségek ellenében 
Az egészen kis gyermek a szülő-gyermek viszonyban: a küzdelem célja, hogy meg tudjon állni a saját két lábán, meg tudja találni önállóságát a szégyen és kétség megtapasztalásai ellenére is, azáltal, hogy szert tesz az önkontroll képességére. 

3. Kezdeményezés a bűntudat ellenében 
A gyermek a családban, társai körében: a cselekvés lehetőségeinek és magának az aktivitás integritásának keresése, a tudás vágya és törekvés a tudás megszerzésére, amelyet a belső agresszivitás szégyene és félelme árnyékol be. 

4. Igyekezet a kisebbrendűség ellenében 
A prepubertás kapcsolat a szomszédsággal és az iskolával, alkalmazkodás a társadalmi környezethez, a jól végzett munka öröme, egyedül vagy akár másokkal -- a sikertelenség és az önbizalomhiány érzéseivel szemben. 

5. Identitás az identitászavar ellenében 
A serdülő: kapcsolat az egyenrangúakkal és a külső csoportokkal, a felnőtt életforma modelljelnek keresése, küzdelem saját karakterének állandóságáért, a zavarok és kétségek ellenében, a világnézet kialakításának és a világ dolgaiban való eligazodás ideje. 

6. Intimitás az elszigetelődés ellenében 
A fiatal: baráti, szexuális és munkatársi kapcsolatok, törekvés arra, hogy konkrétan elkötelezze magát kapcsolatokban, elveszteni és megtalálni magát a másik emberben -- az elszigetelődés és távolságtartás ellenében. 

7. Alkotás a stagnálás ellenében
Felnőtt: feltalálja-e magát a személy a munkamegosztásban; részvétel egy háztartásban, küzdelem az egzisztenciáért, elvekért és az alkotásért -- a stagnálás és a kudarcok érzéseivel szemben. 

8. Integritás a kétségbeesés ellenében
Az öregkor: a személy viszonya a világhoz, szeretteihez, az emberiséghez; a bölcsesség elérése, eljutni önmaga és embertársainak szeretéséhez, nyíltan szembenézni a halállal, abból merítve erőt, amit élete integritása ad -- az élet értelmetlensége feletti kétségbeesés ellenében.

B) Az életciklus bejárása nem szükségszerűen következik be 

Ez függ egy kiegyensúlyozott közösség hatásától, amely dinamikus létet ad és kap. A személynek élete minden szintjén adnia kell a közösségnek, és kapnia kell a közösségtől valamilyen sajátságos módon, és épp ez a dinamikus kölcsönhatás segíti a személyt abban, hogy megoldja a problémákat, amelyek minden fázisban előfordulnak. Vegyünk példaként egy fiatal házaspárt és újszülött gyermekét. A kapcsolat közöttük korántsem egyoldalú. Persze a gyermek "függ" szüleitől, gondoskodásra szorul és szeretetre, csak ezek segítségével oldhatja meg a gyermekléttel együtt járó bizalmi konfliktust. Ugyanakkor azonban a gyermek adja a szülőknek a világrahozatal és felnevelés élményét, s ezzel segíti őket a felnőtté válásban, a kiteljesedés feladatának pozitív átélésében.

Puszta absztrakció volna azt gondolni, hogy a szülő rendelkezik valamilyen személyiséggel a gyermek megszületésekor és ilyen is marad, miközben a kis lényt formálja. Ugyanis valójában e körül a gyenge és változó kicsi lény körül forog az egész család. A gyerekek ugyanannyira hatnak és alakítják a családot, mint a család őket. Szinte azt mondhatjuk, hogy a család azáltal neveli fel a gyermeket, hogy képes a gyermek hatásai következtében megfelelően formálódni. Bármilyen biológiailag adott viselkedés mintát vagy előre megadott fejlődésmenetet helyesebb kölcsönös szabályozás közben alakuló, változó minták lehetőségeinek sorozataként tekinteni. (Erikson, im. 69. lap)

Úgy látjuk azonban, hogy az a kiegyensúlyozott rend, amely elengedhetetlen az életciklusok lépcsőin át történő normális személyiségfejlődéshez, felbomlóban van. Az egyénnek egyre kevesebb az esélye, hogy a teljes életciklussal kapcsolatba kerüljön. A természeti közösségek kiegyensúlyozott életciklusa helyett a mi világunkat nyugdíjas-negyedek, "alvóvárosok" tizenéves-kultúrák, munkanélküliek gettói, diákszálló-városok, köztemetők és ipari körzetek jellemzik. Ilyen körülmények között az egyén lehetőségei arra, hogy megoldja a minden életszakaszban felmerülő életkori konfliktusokat, igen behatároltak.

A kiegyensúlyozott életciklus közösségének helyreállítása mindenekelőtt megkívánja, hogy a közösség fejlesztési programjait ennek az eszménynek az irányelvei alakítsák ki. Ennek fényében minden fejlesztési terv -- akár egy ház bővítésére, egy új útra, klinikára vagy bármi másra vonatkozzék -- aszerint mérlegelhető, hogy elősegíti-e vagy hátráltatja a helyi közösségek kiegyensúlyozottságát.

Jelen fejezetünk azonban nem lehet több mint javaslat arra vonatkozóan, hogy mit kellene tenni. Minden közösségnek módokat kell találnia, hogy felmérje saját helyzetét, viszonylagos egyensúlyát, és aztán meghatározza a megfelelő irányba mutató fejlődési lépéseket. Ez a roppant érdekes és eleven probléma rendkívüli fejlődésképességet, kísérletezést és elméleti erőfeszítést igényel. Ha Eriksonnak igaza van, és ez a munka mégsem indul el, akkor lehetséges, hogy a fejlődés -- a bizalom, önállóság, kezdeményezés, igyekezet, identitás, intimitás, alkotás, integritás értékeivel jellemezhető fejlődés -- teljesen eltűnik világunkból.
 

Kor	Fontos helyszínek	Az átlépések ünnepei, rítusai (jelentős események)
1. csecsemő BIZALOM	otthon, bölcső, kert, bölcsőde	a születés helyszíne, az otthon kialakítása, kikerülés a bölcsőből, saját hely
2. kisgyerek ÖNÁLLÓSÁG	saját hely, a házaspár birodalma, a gyerekek birodalma, közös, összekapcsoló játék	járás, hely kialakítása, különleges születésnap
3. gyermek KEZDEMÉNYEZÉS	játéktér, saját hely, közös terület, szomszédság, állatok	első séták a városban, csatlakozás
4. kiskamasz IGYEKEZET	gyermekotthon, iskola, saját hely, klub, közösség, kalandjáték	kamaszrítusok, saját bejárat, önállósodás
5. fiatal IDENTITÁS	diákotthon, ifjúsági ház, tizenéves társadalom, tanonckodás, város és régió	ballagás, érettségi, eljegyzés-házasság, munka, építkezés
6. fiatal felnőtt INTIMITÁS	háztartás, család, a házaspár birodalma, kis munkacsoportok, tanulóközösségi hálózat	gyermek születése, egzisztenciateremtés, építkezés
7. felnőtt ALKOTÁS	munkaközösségek, család, városháza, saját szoba	különleges születésnap, összejövetelek, újabb munkák
8. idős INTEGRITÁS	visszavonult munka, hétvégi ház, család, független régió	halál, temetés, sírhelyek

Tehát:

Minden közösségben biztosítsuk, hogy az életciklus valamennyi szakasza megfelelően képviselve legyen. A közösség fejlődésének elvi iránymutatója a harmonikus életciklus eszménye. Azaz:

1. Minden közösség tegye lehetővé a különböző életkorok harmonikus együttélését, a csecsemőkortói a késő öregkorig, valamint tartalmazza a különféle életfázisok által igényelt anyagi feltételek teljes körét.

2. A közösség rendelkezzen mindazokkal a feltételekkel, amelyek ünnepélyesen jelzik az egyes életkori átmenetek kiemelt pontjait.